Az eljegyzési gyűrű az egy örök szimbólum, amely az összetartozás, a szerelem és a közös jövő ígéretét hordozza. Már az ókori Egyiptomban és Rómában is szokás volt gyűrűt adni a menyasszonynak, így elmondható, hogy a gyűrűk története igazán messzire nyúlik vissza. A kör alak a végtelenséget jelképezte, az ujjra húzott gyűrű pedig a köteléket, amely a két ember között létrejött.
Temészetesen régen még nem nemesfémekből készültek a gyűrűk, hanem gyakran vasból vagy bronzból. Azonban nem sokat kellett várni és hamarosan megjelentek a nemesebb anyagokból formált változatok is. Az arany ékszer kiemelt szerepet kapott, hiszen tartóssága és ragyogása méltó kifejezője lett a szerelemnek. Az aranyból készült eljegyzési gyűrűk már a társadalmi rangot is jelképezték a középkorban, és gyakran drágakövekkel – különösen zafírral vagy rubinnal – díszítették őket.
Az eljegyzési gyűrű és a karikagyűrű ugyan szorosan összekapcsolódik, a kettő még sem ugyanaz. Az eljegyzés pillanatában adott gyűrű az ígéretet szimbolizálja, míg a karikagyűrű az esküvő napján a fogadalom beteljesülését. Mindkét ékszer esztétikai és szimbolikus értéket képviselve legtöbbször aranyból készül.
A gyémánt megjelenése az eljegyzési gyűrű történetében a 15. századhoz köthető, amikor I. Miksa osztrák főherceg gyémánt gyűrűt ajándékozott menyasszonyának, Burgundi Máriának. Ez a gesztus indította el a gyémánt eljegyzési gyűrűk hagyományát, amely napjainkig töretlen népszerűségnek örvend.
Az eljegyzési gyűrű mára nem csak egy szokás, hanem személyes üzenet is. Lehet klasszikus, fehér aranyból készült gyémánttal díszített darab, vagy modern, letisztult vonalvezetésű ékszer. Egy azonban biztos: az eljegyzési gyűrű évszázadok óta ugyanazt fejezi ki – a szeretetet és a közös jövőbe vetett hitet. Ezért mondhatjuk, hogy az arany ékszer e különleges formája valóban örök divat és örök szimbólum.